kartya

XVII. Csillag

A Csillag egy irreális valóság, egy megmagyarázhatatlan nyers erő, amely feltör belőled. Amikor átéled azt, hogy az eddigi körülmények ellenére kirobbanóan szabad tudsz lenni, akkor összekapcsolódtál valódi életutaddal. A dualitás összeér: aki a földi síkon vagy, és aki valójában. Nem baj, ha nem érzékeled a gondjaidat vagy azt, ami körülvesz téged. Nem baj, ha most nem tudsz annyira empatikus lenni. A világ nem attól működik jól, ha javítgatod, hanem ha viszed előre! Életterved olyan részével találkoztál össze, amely a Kozmikus Tervbe illeszkedik bele, és túlmutat minden emberi érzésen. Ez jóval nagyobb gazdagság és lényegesen tartalmasabb élmény, mint a hétköznapi történéseink, amelyek állandóan átalakulnak.

XVI. Torony

Mély érzelmeid ellenére szakítanod kell ezzel az élethelyzettel. Ismerd fel, hogy nem méltó a ragyogásodhoz. Ismerd fel, hogy a fájdalomra vagy a megalázásra, ami a hamisságból fakad, egyáltalán nincs szükséged. Miért is tartanál fenn egyáltalán egy ilyen kapcsolatot vagy rendszert? Mi okod van erre? Semmi. Egyik legfontosabb feladatod felismerni, hogy tiszteletet, megbecsülést és örömet nem csak adni kell, hanem késztetni is a világot arra, hogy megkapd tőle, vagyis hogy ő is képes legyen számodra ugyanezt vagy még többet nyújtani. A feladatod abban rejlik, hogy a Szeretet örök érvényű igazságát alapozd meg olyan helyzetek helyett, amelyek tévedéseket szülnek.

XV. Ördög

Az Ördög egy lázadás az ellen, amit rólad állítanak, amit el akarnak hitetni veled önmagadról. Dühöt jelent, és a düh létjogosultságát, amire azért ébredt igényed, mert le akartak téged igázni. Ki mondja, hogy a viselkedésed rossz? Ki állítja, hogy a heves érzelmeidnek nincs helyük? „Aki nemet mond másra, az igent mond önmagára.” – ez az Ördög mondata is, amikor személyes fejlődésedben irányadó szimbólumként jelenik meg. Habár a részedre állított feltételrendszert felrúgod, és mások számára angyalból egy megátalkodott ördögökké válsz; habár eleinte nem tudod ezt kellő önfegyelemmel tenni – nem baj, el fogod érni azt a szintet is, ha őszintén igyekszel. El fogod érni azt, hogy tiszteljenek, vigyázzanak rád és végre olyannak lássanak, ami jó érzés neked.

XIV. kiegyenlítődés

Nem vagy egészen biztos, hogy megtaláltad az utadat, pedig most térsz rá arra az ösvényre, amely majd értelmet ad az életednek. Világosan fogod látni az ezzel járó feladatokat, és határozottan tudni fogod, mit tegyél. Erre vártál! Még zavarosak az érzéseid, mert hosszú évek teltek el úgy hogy azt sem tudtad, mit keresel. A kísérletek és túlkapások olykor tévútra vezettek. Sokszor tapasztaltad a rossz következményeket, olykor pedig úgy tűnt, valami lényegesre találtál. Valójában a tapasztalataid voltak lényegesek, amelyeket eddig szereztél. Bölcsebb lettél, jobban látod, mi mit okozhat. Ez az óvatosság biztonságos alapokat teremt benned. Lásd meg, hogy megtaláltad a helyed!

XIII. Halál

Úgy érzed, valami fontos elhagy, vagy a változás benned visszafordíthatatlan, és ez borzasztóan megvisel. Annak, amire ráfókuszáltál, leáldozott az aktív ideje. Át akar alakulni veled együtt, mert itt az ideje. Az elvesztés ezen illúziójából félelmek fakadnak, és ami egykoron a biztonságot jelentette, most nem találod. A Halál lapja egy megnyugtató üzenet. Engedd meg, hogy életed fontos dolgai a látóhatáron eltűnjenek, és ünnepeld a változást! Semmit nem veszítesz el. Minden újjászületve, erejében telve tér vissza hozzád. Akkor majd megérted, mennyire időszerű volt az, ami ma megvisel.

XII. Akasztott

Biztosan észrevetted, hogy amennyi energiát eddig belefektettél ebbe a dologba, finoman fogalmazva, ahhoz képest szinte semmit nem haladtál előre. Mintha semmilyen fejlődést (javulást) sem értél volna el annak ellenére, hogy megszakadtál. Vizsgáljuk meg kicsit ezt a kérdést, mert alapvetően az áldozatkészség jó dolog. De valóban olyan ügyért fáradoztál, amely a tiéd? Szolgálat és kiszolgálás között igen nagy különbség van.  Nem az a feladatod, hogy eltékozold az értékes energiáidat, amelyek teremteni képesek, csak azért, hogy mások jól érezzék magukat. Az a feladatod, hogy egyensúlyba rendezd azokat; miközben teszed a dolgod. Nincs annál fontosabb, mint ami neked fontos! Ez nem önzőség, ha az ember értékítélete tiszta. Ez pusztán olyan életkörülmények megteremtése, melyben veled együtt azok is jól fogják magukat érezni, akiket szeretsz.

XI. Erő

Csak egy módja van annak, hogy uralkodj a féktelen indulatokon, a féltékenységen, a sértettségen, a kétségbeesésen… Csak egy módja van annak, hogy épségben kezelni tudd ugyanezt másokban is, amit talán éppen rád zúdítanak. Ezek az érzések vadak, és józan ésszel soha nem fogod őket megzabolázni, mert kezelhetetlenek. Ne is akarj magyarázatot találni semmire. Ne is engedd, hogy a történések nyomot hagyjanak benned. Megérteni és szeretni önmagadat azért, mert juthatsz ilyen helyzetbe: ennyi a teendő. Nincs szükség útmutatásra. Ha ezt a megengedő hozzáállást önmagaddal szemben el tudod sajátítani, kivételes tehetséggel fogsz kezelni kényes helyzeteket is.

X. Szerencsekerék

Pörgesd meg a Sorsod kerekét, és mondj le arról a helyzetről vagy kapcsolatról, amelyben már mindent megtettél, mégsem lelt békére benned. Lemondás nélkül nincs fejlődés, így minden, aminek önszántadból elengeded a kezét, arra készteti a Sorsodat („Szerencsédet”), hogy az életed belendüljön, dinamikus fordulatok történjenek, és a következő szintekre léphess. Valamiért az Ember azt gondolja, hogy a jónál nincs jobb, pedig ez nem így van. Ha megérted az elengedés, a jobb megtanulásának varázslatos lényegét, majd újra és újra meghozod ezt a döntést, idővel megérkezel arra a helyre, ahol a letisztult értékeid kiegyensúlyozott körülményeket teremtenek körülötted.

IX. Remete

Az egyetlen hely, ahol az egész történelmed fel van jegyezve; az egyetlen hely, ahol a válaszokat minden élet, minden idő, minden rezdülés figyelembevételével kapod; az egyetlen hely, ahol szeretve vagy mindannak ellenére, amilyen utat eddig bejártál; az egyetlenegy hely, ahol bármikor a rendelkezésedre áll, amit tudnod kell; ahol már minden be- és kiteljesedett; ami a Minden Létezővel összekapcsol mindent – ott él benned. Arra szomjazol, hogy ez egész teremtett valóságot figyelmen kívül hagyva tisztán érzékeld a belső világosságot, mert nem maradt rajta kívül senki, aki válaszokkal tudna szolgálni. Van, amikor el kell vonulni, és ki kell zárni a külső világot. A külső világot, amelyet hamarosan szeretve térsz vissza…

VIII. Igazságosság

Ezt a csatát meg kell vívnod önmagadért. Be kell kötnöd a szemedet, érzéketlenné kell válnod a különböző behatásokkal szemben, vakon kell keresztülsétálnod ezen az úton. Közben óhatatlanul rá fogsz lépni, össze fogsz zúzni olyan elemeket, melyek nem tehetnek arról, ami van, mégsem lehetsz rájuk tekintettel. Haladnod kell tovább, nem szabad engedned abból, amilyen megállapításra már jutottál. Mindenkit önmagához mérten kell megítélned, tisztelned, aki szerepet játszik ebben a történetben. Az Igazságból sem elvenni nem lehet, sem hozzáadni. Az Igazság, amelyért így kiállnak, megjelenik, és mindent elsöprően megvédelmez Téged, később pedig utat mutat másoknak.